Hírek:
Bojan makk egészéges,jól érzi magát,és ott lehet a Valencia ellen!
„Nagyon erősnek érzem magam, mint ember, ez az érzés pedig remélhetőleg a pályán is kijön majd. Most az a fontos, hogy föl tudjam venni a ritmust, ismét legyen önbizalmam és természetességgel futballozzak. Magabiztos vagyok, csak a ritmust kell megtalálnom. – örvendezett a csatár, aki vissza is tekintett az elmúlt évekre, és kitért arra, miben változott sokat.
„Az elmúlt két évben nagyon sokat tanultam, ahogy ez igaz a pályán kívüli életre is, ennek köszönhetően van most önbizalmam, és vagyok nyugodtabb, mint korábban. Nagyon sok apróság segít neked abban, hogy a személyiséged változzon, formálódjon, ezzel erősebbé válj az öltözőben, és ezzel ismerheted ki jobban a futball világát is. Azért vagyok magabiztos az öltözőben, érzem magam fontos csapattagnak, mert nagyon sok mindent átélhettem már” – számolt be részletesen a gondolatairól, majd még hozzátette:
„Úgy érzem magam, mint az a Bojan, aki egykor nagyon jól érezte magát a Barca B-ben és élvezett mindent, amit teljes természetességgel csinált a pályán. Most is nagyon nyugodt vagyok. Csatár vagyok alapvetően, de játszottam már több poszton, és most is harcolni fogok, hogy minél több választási lehetőséget adjak a mesternek” - fogadkozott.
Rosell menedzserré tené Guardiolát
Maga Rosell nem is kíván csalódást okozni, és készül a programjával, amit a jövő év elején már lehet majd hallani részletesen is. A katalán TV3 azonban több részletet is megtudott a programról, aminek több etikai célja van a klub belső tisztaságát fenntartandó, de a leghangsúlyosabb eleme minden kétséget kizáróan az, hogy Rosell nem csak edzőként számítana a továbbiakban Pep Guardiolára, hanem teljhatalmú szakmai vezetőként, ami hasonlít az Angliából ismert menedzser modellhez.
Ezzel Guardiola nem csupán a csapat felkészülését irányítaná, de egyedüli döntéshozó lenne az átigazolási kérdésekben is, ami eddig a technikai igazgató feladata is volt. Txiki Begiristain posztja magyarán megszűnne, a baszk vezető pedig távozna. Persze meg kell említeni, hogy Txiki várhatóan már akkor is elhagyná a klubot, ha Rosell győzne, miután ők sem ápolnak éppen szívélyes viszont egymással. Az elhatározás szinte történelmi léptékű lenne Spanyolországban, ahol egyáltalán nincs hagyománya annak, hogy az edző egy személyben dönthet minden technikai és szakmai kérdésben.
Kiszivárogtak hírek arról is, hogy kik lehetnek benne Rosell csapatában, alelnökként vagy igazgatósági tagként győzelem esetén, és ugyan korábban jelentős vezető nincs a gárdában, az a négy elnökségi tag, akik Rosellel együtt hagyták el a klubot 2005 nyarán, tehát Bartomeu, Moix, Monés és Faus biztosan jelentős szerepet kapnak a kampány során.
„Az anyagi kérdéseken túl a 2016-ig való hosszabbítás teljesen más kérdés. Továbbra is védeni fogom a rövid szerződéseket a hosszúakkal szemben, tehát egy szerződés maximum 3 vagy négy évre szóljon. Ez vonatkozik a legjobbakra is, hívják őket ahogy hív
ják.”
Cruyff megítélése szerint a játékosoknak szüksége van „egy plusz motivációs tényezőre a fejlődésükhöz”, és ezért a klubnak fönn kell tartania a szerződés anyagi területén az újítás lehetőségét a folyamatos jó teljesítmény esetén. Éppen ilyen érvek mentén foglalt állást egykoron Cruyff Ronaldinho Gaúcho szerződéshosszabbítása ellen, mert amikor még klasszis szinten futballozott a brazil, sokan szerettek volna látni egy olyan szerződést, ami a pályafutása végéig szólt volna. Az egyezség végül nem született meg…
A szakember végezetül megemlítette, hogy a hosszabbítás hátterében Florentino Pérez megjelenése állhat, mert a klub a hozzá hasonló klubvezetőktől való félelem okán dönthetett a hosszabbítás, és a 250 millió eurós kivásárlási ár mellett. „A klub ezt a régi história és félelem jegyében alakította így, arra az esetre, ha jönne az a titokzatos vezető tele pénzzel, és el akarná vinni. És ha jön, mi lesz?” – tette fel a költői kérdést Cruyff, aki bár nem írta le konkrétan, könnyen lehet, hogy arra az időszakra utalt, amikor Joan Gaspart klubelnök a 2000-es évek elején minden játékosnak csillagászati fizetést adott. Ennek hátterében pedig az állt, hogy Luis Figót 2000-ben nem tudta megtartani a Barcelona éppen Florentino Pérezzel szemben, és az újabb játékosok elvesztésének veszélye eredményezte a túlköltekezést olyan játékosokra, akik közel sem ütötték meg a világklasszis szintet.
Laporta beszéde során szóba került Márquez helyzete, és az elnök optimistán értékelte a szituációt. „Bízom benne, hogy még az év vége előtt le tudjuk tisztázni ezt a szituációt, és Rafa még hosszú éveken keresztül velünk maradhat.”
Hasonlóan optimista volt az érintett is, aki már 2003 óta tagja az együttesnek. „Teljes mértékben, minden erőmmel azon vagyok, hogy lezárjuk ezt az ügyet. Az a célom, hogy a Barcában fejezzem be a pályafutásomat. Büszke vagyok arra, hogy a klubnál lehetek, a klubnál, ami több mint egy klub” - nyilatkozta a védő röviden.
A békés hangvételű nyilatkozatok ellenére meg kell jegyeznünk, hogy egyáltalán nem szokásos, hogy ennyire elhúzódik egy szerződéshosszabbítási ügy, és ha az év végéig nem lesz megállapodás, úgy könnyen megeshet az is, hogy Márquez jövő nyáron átigazolási díj nélkül hagyja el a Barcelona keretét.
„Ez a bizonyítja, hogy a csapatban mennyi tehetség rejlik, hogy mindig nyerni akar és versenyképes. Ezek érdekes történetek, most már csak az hiányzik, hogy meg is döntsük a rekordot.”
Végül szólt Laporta a szombati meccs hőséről, a csodálatos gólt szerző Pedróról is, akit természetesen méltatott. „Pedro bizonyította a tehetségét. Ő is teljes jogú és értékű tagja az első csapatnak, megmutatta, hogy mire képes, mindig nagyon akar és számára nincs elveszett labda. Benne van a gól is a játékában, ami mindig fontos egy csatár esetében” - dicsérte a fiatal futballistát az elnök.
Nem rohant egymásnak a két csapat, és ez mind az iramban, mind a helyzetek számában megmutatkozott. Kisebb lehetőségei persze voltak a Barcelonának, így például Messi többször is betalálhatott volna a félidő folyamán, ám vagy az utolsó passz volt rossz, vagy az argentin nem célzott elég pontosan.
Bő negyedóra után aztán jött végre egy kis tűzijáték: Ibrahimovics kapta meg a játékszert az ellenfél tizenhatosának a szélén, levitte a labdát az alapvonal közeléig, majd ott egy finom bokacsel után középre adott. A belül teljesen üresen érkező Xavi azonban nem találta el a legjobban a labdát, mivel Alves kapus valahogyan a kapufára mentette azt, a kipattanót pedig egy vendég védő pöckölte rá a becsúszó Pedróra, akiről a játékszer ismét a kapufán landolt.
A félidő, és talán a mérkőzés egyetlen komolyabb vendéghelyzete az első játékrész közepe táján zajlott le, miután Maxwell eladott labdája után Crusat lépett ki a védők közül, középre adását követően a játékszer kipattant Valdesről, amit végül Busquets kirúgott a veszélyes zónából.
A 31. percben aztán megérkezett a várva várt hazai gól, miután egy baloldali Ibra-Maxwell összjáték után utóbbi Pedróhoz centerezett, a kistermetű katalán pedig lefordult a védőjéről, és szenzációsan kilőtte a jobb felsőt! 1-0, Pedro már nem először bizonyítja az idény folyamán, hogy megérett a legmagasabb szintre.
A félidő hátralévő részében komolyabb esemény már nem történt, így egygólos katalán vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok. Annyit azonban mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Velasco Carballo játékvezető igencsak különös felfogásban vezette a mérkőzést, mivel egyrészt engedte az Almería játékosainak a túlzott keménységet, másrészt a Messi
buktatásáért járó tizenegyest meg nem fújta be…
A második félidő aztán az elsőnél is unalmasabbra sikeredett, ennek következtében pedig sok „tintát” nem is szeretnénk pazarolni rá. A Barcelona nem szaggatta az istrángot, ha pedig akart támadni, nem tudott a nagymértékű figyelmetlensége és pontatlansága miatt. Ráadásul számtalanszor kevés volt a mozgás a támadások felépítéseinél, ami miatt számos eladott labda volt megfigyelhető a hazaiak játékában.
Touré és Keita becserélésével azonban egy kicsit stabilizálódott a Barca védelme, és az előre játékban is mutatkozott már valamiféle folytonosság. Ibrahimovicsnak például egy Touré által remekül elindított támadás végén volt lehetősége lőni, és a svéd helyezett löketénél bizony észnél is kellett lennie Diego Alvesnek.
A végéig már nem változott az eredmény, így Xaviék 1-0-ra megnyerték a mérkőzést, amely egyfajta születésnapi ajándékként is felfogható az ezen a napon a 28. életévét betöltő Zlatan Ibrahimovicsnak.
A játék tehát nem volt az igazi, de a három pont megvan. Annak ellenére, hogy sok mentség nem lehet a mai – finoman fogalmazva – gyengébb játékra, viszont azt mindenképpen tisztáznunk kell, hogy két hét alatt ez volt az ötödik találkozója a Barcelonának.
Egyébként – ha már a „színházi” teljesítmény elmaradt – egy rekordot mégis beállított a Barca, hiszen a hat meccsből való hat győzelme a klubtörténelem legjobb bajnoki startja, amit a jelenlegi garnitúrán kívül csak az 1929-1930-as, az 1990-1991-es illetve az 1997-1998-as tudhat magáénak.
(az egyetlen gól szerzője,Pedro)
Minden forrás:eurobarca.hu